Audio Leash és Let it Out lemezismertetők - válogatás a megjelent írásokból

 

 

Passzio.hu:  

"Kellemesen horzsolós gitárok alapozzák meg a metal hangulatot, melyre BZ pakolja jellegzetes dallamait, ami a műfaj átlagához képest inkább éneklős, mintsem keménykedős. Ő igazán énekelni akar, és teszi is. Nincs hörgős-morgós elkendőzés, dallamok viszont igen. Meg többszólamú vokálok. Persze ahol kell rekeszt, és az első albumhoz hasonlóan itt is felböffen egy-két Dave Mustaine-féle megoldás, nem csak énekben, de a hangszeres részekben is. A keménykedés közben, az album közepén még akusztikus hangulatú lírára is futja, olyanra, amit hasonló bandák lemezein nem hallani, csak AOR közeli albumokon. Ez a dal (Condemned) a vízválasztó a lemezen. Innentől, a Mirrormask-kal kezdve még érdekesebb dolgok kerülnek elő. Jobban domborodik a progresszív zenéhez való vonzódás. Akár a már említett Mirrormask-ban, vagy a rövidsége ellenére is több témát felvonultató másik gyöngyszemben a Failure-ben. A Drift-ben pedig egyenesen tobzódnak a témákban, ötletekben, még a tangó ritmus is előkerül, mindezek között pedig egy döfésként foglal helyet a Spinless nyers tarolása."

kelt: 2009.10.21., szerző: Passzio.hu
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

MusiX blog:  

"A nyitó riffek egyszerűen szarrá aláznak minden olyan bandát, akik ezt a műfajt művelik bárhol ezen a világon. De nem csak a riffek: ezen az albumon minden minőségi szintre lett fejlesztve. És nem csak az első szám ennyire jó, a Heroes is legalább ilyen. Rendkívül dallamos, és ahol kell, egyszerűen zseniálisan odatesz. Míg az első albumon inkább a jól megírt számok domináltak, itt a nagyszerűen hangkevert ÉS jól megírt számok viszik a prímet. (...) Nem gondoltam, hogy a Let It Out-ot felült tudják múlni, főleg, hogy eddig elhúzódott a lemez megjelenése, de a türelem rózsát terem, sőt nem is rózsát, hanem igazi übermetált. Sokan vehetnének róluk példát, mert ezzel a lemezzel igazi nagy underground tananyaggá váltak."

kelt: 2009.10.21., szerző: MusiX
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

Fémforgács:  

"Ahogy berobban az első nóta, a Reach, az ember örömmel konstatálja, hogy már megint valami kolosszális lett a hangzás! A 2006-os debütáló lemez, a Let It Out soundja sem volt piskóta, de az Audio Leash még azt is megfejeli. Kérem szépen ezt a hangzást bármelyik külföldi banda megirigyelhetné!Húzós riffek/groove-ok és BZ nagyszerű verzéi, valami hatalmas refrénnel megkoronázva! Tökéletes kezdő nóta! A másodikként felcsendülő Heroes a lemez legnagyobb slágere. BZ eddig is a kedvenc énekeseim közé tartozott, de amit ebben a dalban és az egész lemezen művel arra nem találok szavakat.Harmadikként jön a Leash, ez a harmadik nagyszerű dal a lemezen! Hol is tartunk? Ja, a harmadik dalnál!:) Az ezt követő Entropia talán az album legsúlyosabb nótája. A Condemned a lemez balladája akusztikus gitárral és szólóval, de a szövege ennek sem habkönnyű! A Mirrormask Ray Alder egyik zenekarát, az Engine-t idézi, a gitárszóló meg Tom Morrelót. A Left az egyik kedvencem a lemezről, nagyszerűen építkező nóta, a szövege pedig lehetne akár egy rövid tanulmány is a párkapcsolatokról. A Failure jó kis szaggatott riffekkel operál, az utolsó fél percre pedig valami eszméletlen módon bemorcosodik. Zsír! A Spineless a legrövidebb nóta, zakatol is rendületlenül, és még egy kis hc-s agresszív szövegköpködés is színesíti. Az i-re a pontot a záró, majd 7 perces Drift teszi fel, amihez hasonlóan katartikus nótát csak a Fates Warning tud írni. Tanítani valóan építkezik a dal, az akusztikus kezdés után szépen befolynak a Muse-ízű billentyűk, majd jön egy újabb nagyívű, lélekemelő refrén, egy pazar zenei váltás, egy kis nyugis space-es hangulat, majd BZ szívbe markoló sorai. És az ember azon veszi észre magát, hogy minden egyes alkalommal együtt üvölti vele az "And nothing will tear us apart" sort. A Drift bevezetői sorai, mint az egész dal, abból a szempontból is kiemelkednek, hogy nagyon találóan fogalmazza meg egy párkapcsolat, egy szerelem kezdeti stádiumait, a kezdeti dilemmákat, félszeket. A Wendigo egy újabb nagyszerű lemezt készített, ami már nem nevezhető progresszív metalnak, de aki szereti az igényes, tartalmas modern metal zenéket és az olyan előadók lemezeit, mint a Fates Warning (kései albumok), Engine, Disturbed... kellemes perceket fog átélni az Audio Leash hallgatása közben!"

kelt: 2009.10.24., szerző: Fémforgács
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

Dionysos Rising:  

"Az egy dolog, hogy az ember ingyen kapja meg a teljes, vadi új albumot, ennél sokkal fontosabb, hogy gyakorlatilag egyetlen kattintással egy kiváló, lelkiismeretesen kidolgozott, vadállat módjára megszólaló, a nagy nemzetközi csapatok színvonalának minden tekintetben megfelelő anyaghoz juthat hozzá."

kelt: 2009.10.25., szerző: Dionysos
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

Tech.hu:  

"Az együttes azt is engedélyezte, sőt, javasolta, hogy torrent oldalakra is felkerüljön a teljes anyag, még a CD-minőségű, lossless változat is. Információink szerint ez az első teljes hazai album, aminek legálisan, a közvetlen letöltés mellett az "ellenség fegyverével", torrenten szervezték meg a terjesztését."

kelt: 2009.11.17., szerző: Tech.hu
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

MusiX blog:  

"1. Wendigo - Audio Leash. Az egyetlenegy tízpertízes 2009-ből. (...) Felrakták a netre a magyar történelem eddigi legjobb alternatív metál albumát. Ez 2-3 év csiszolgatás tökéletes gyémántja. Nagyon örülök, hogy nem siették el az egészet. Az év lemeze. Köszönjük."

kelt: 2010.01.01., szerző: MusiX
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

Zene.hu:  

"Az "Audio Leash"-en tíz teljesen egyenrangú dal kapott helyet, de ha mégis ki kellene szerzeményt emelnem, akkor az mindenképpen a masszív középtempós groove-okra épülő nyitó Reach, vagy Left; az emlékezetes refrént hozó Failure; az effektezett gitárt Slipknot-os riffekkel keverő Spineless; a beton basszus- és nyakatekert gitártémákra épülő zseniális Entropia; de mégegyszer mondom, gyenge szám egy sincs a lemezen."

kelt: 2010.02.15., szerző: Zene.hu
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }

 

Hunderground magazin:  

"Talán némi túlzással, talán anélkül, de mondhatjuk: mai magyar szupergrupp. (...) Lássuk, hogy mit is rejt a lemez: izgalmas, változatos, jó értelemben véve progresszív, előremutató, modern metal muzsikát. Nem akarom hasonlítgatni, mert bár biztosan túlzásnak hangzik, de egyértelműen senkire és semmire sem hasonlít. (...) Van itt minden: húzós, korszerű, szaggatott riffek, zúzdák; lebegős, szinte Pink Floydot időző merengések; ahol kell ott virtuóz, de nem magamutogató, a zenét, a dalokat szolgáló hangszeres játék; és végül, de nem utolsó sorban olyan fantasztikusan sokszínű énektémák, amik előtt le a kalappal. (...) A sokszínűség és az ezerarcúság, de ugyanakkor az egységesség, az összeszedettség és a kidolgozottság zenei megnyilvánulása is ez a lemez. Röviden: ZSENIÁLIS! (...) Mindenkinek ajánlom, mert szerintem mérföldkő a magyar metal történetében, és mint olyat, mindenkinek hallania kell! Nálam az első olyan magyar CD, amely a nemzetközi mezőny élvonalában is simán megállja a helyét, amely bátran odatehető bármikor egy Dream Theater, Psychotic Waltz, de akár egy Pantera album mellé is."

kelt: 2006.08.23., szerző: Tone-deaf
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Zene.hu:  

"A Wendigo is pont ugyanazt a gyomorszájon rugós, ugrálós, dallamos, néhol egészen sötét, máskor felemelő, modern metált játssza, ami újra szimpatikussá teheti a műfajt. (...) A Let It Out című bemutatkozó korongon nincs üresjárat. Első blikkre a Nevermore, a Queensryche, a Metallica, a Soilwork, néhol pedig a Megadeth ugorhat be. Súlyos riffek, dallamos énektémák, matekos kiállások, pszichedelikus elszállások, doom - stoner és sivatag. Az egész anyag kompakt, tömör, nincs feloldozás. A vad hörgésből, agresszív üvöltésből kibomló finom énektémák a műfaj pontos érzelmi és technikai ismeretéről tanúskodnak. Hátborzongató. CD játszónkon a Broken, a Disconnected, a súlyos kezdés után elektromos alapon megszólaló eksztatikus Prophets Of Emptiness és a Led Zeppelin-t megidéző Rain Maker alatt kapcsolhatjuk be a repeat opciót."

kelt: 2006.08.09., szerző: Radics Gábor
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Heavymetal.hu:  

"A hazai Wendigoval remélem mindenki találkozott már. Ha nem, akkor sorolom a srácok előző zenekarait: Da Capo, Stonehenge, Behinia. (...) Megkockáztatom, eredetibb és befogadhatóbb zenével rukkoltak elő, mint azok voltak egykor. (...) BZ tudatosan más stílusban és mélyebben énekel, mint korábban - ez nekem igencsak tetszik, sokkal érthetőbb témái vannak, mint bárhol korábban -, valamint a gitárosok - Kozi és Jozzy - is figyelemre méltó szólókkal, durvításokkal vetetik magukat észre. A ritmusszekció ilyen frontvonal mellett akár átlagos is lehetne, szerencsére Rob és Crow egyáltalán nem az. (...) Remélem, sok hazai zenész és zenészpalánta fog belefülelni ebbe korongba, ugyanis roppant tanulságos, amit a Wendigo művel. Tudatosan kevesebbszer veszik elő a hangszeres tudást bizonyító részeket, egyértelműen a dalok egységét helyezték előtérbe."

kelt: 2006.08.01., szerző: Adamskij
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Music.hu:  

"Egyedi, merész, és éppen ezért a Wendigo nem a slágerekről szóló aktuális kedvenced lehet, hanem sokkal több annál. (...) A borító világos (fehér) hátterű, szépen kivitelezett - akárcsak a zenekar weboldala - ami szintén egy pofon az átlagos fekete metál kliséknek."

kelt: 2006.07.31., szerző: Gab
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Torzó kulturális magazin:  

"Modern, mélyre hangolt gitárok, kristálytiszta basszusgitársáv (idén a legjobb itthon, komolyan!), és úgy összességében is XXI. századi színvonal jellemzi a felvételt. Ahogy a zenét is. (...) Most következnének az egyéni teljesítmények. De azok nincsenek. Pontosabban a Wendigo annyira egységes, hogy erről nem érdemes beszélni. Minden tag tökéletes ura és ismerője a hangszerének, hangszálának."

kelt: 2006.07.26., szerző: dj
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Hardrock.hu:  

"Jóllehet a dalok tartalmaznak progresszív elemeket, de csak annyira, mint a Nevermore vagy a Symphorce korai munkái, a riffek ereje azonban már az olyan modernebb bandákat juttatja eszembe, mint a Soilwork vagy a Machine Head. Persze ne gondoljon itt senki koncepciótlan döngölésre, az ütemek és riffek ötletes egymásba fűzése adja végül is azt a progresszivitást, mely - többek között - megkülönbözteti a bandát a sika-mika döngölde együttesektől. (...) Bátky-Valentin Zoltán persze nem tudja levenni álarcát, mint a borító elején látható figura - a rá jellemző dallamok, melyeket élvezetes, sokszínű hangja "barokkos" professzionalizmussal domborít ki, végig egyenrangú szereplői a riffek mellett a daloknak. (...) Az album címadójában - és egyébként az elszállósabb énektémáknál - végig ott lapul a Black Sabbath révedező mágiája, a Ricochet doomos kezdőriffje pedig a Dio-s Dehumanizer éra legjobb pillanatait idézi (a folytatás persze már olyan modern staccató durvulatot hoz, mely nem férne be az ezredvégi Sabbath univerzumába sem). Külön kiemelném még a mediterrán ütemekkel és spanyol szövegtöredékkel felénekelt Sangre De Dios-t, mely kőbalta riffekbe rejti az érzékeny, érzelmileg túlfűtött latin dallamokat, remek szólóval, és magával ragadó impulzitással. (...) Remekül eltalálták a durvább és lágyabb pillanatok arányát és kitűnően érezték azok szerkezeti kombinációs lehetőségeit, olyan érzelmi és mentális dinamikát adva a hallottaknak, mellyel külföldön is megállhatja helyét a csapat. Remek énekesi teljesítmény, magas szintű hangszeres munka, jó dalok, kitűnő hangzás: Wendigo pedig elégedetten bólogathat, hogy egy kicsiny cd korongba zárták lelke titkos darabját."

kelt: 2006.07.15., szerző: Garael
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Headbanger Metal News:  

"Itt nincsenek sablonok, nincsenek előre gyártott panelek, egyszerűen csak árad a zene szabadon. Ha kell súlyosan riffelnek, leszaggatják a plafont is, vagy éppen fenséges dallamokkal, apró zenei finomságokkal, technikás hangszeres megoldásokkal kápráztatják el a hallgatót. A Let It Out tényleg ezer színnel lett megfestve. Thrash riffeléstől kezdve, a prog-power és AOR énekdallamokon át, a borult jammelős témákig minden van benne. (...) Ha én az InsideOut kiadó egyik tehetségkutatója lennék, azonnal szerződtetném a bandát, hogy a világ összes zenefanatikusa hallhassa őket!"

kelt: 2006.07.13., szerző: Ary
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Passzió magazin:  

"BZ ezerféle módon énekel ezen az albumon. (...) Remek vokálokat pakol a nótákra, jó dallamérzékkel, és - ami meg aztán végképp nem jellemző a honi mezőnyre, főleg nem az ennyire kemény zenék esetében -, hogy kórusok szólnak a refrénekben. Ehhez jönnek a régebben nem használt fűszerek, mint pl. az, hogy néha elmegy egészen a hörgésig. (...) Szaggatott riffek, dallamos refrének, érdekes prog megoldások, ez a Wendigo. Az utóbbi idők legjobb hazai produkciója."

kelt: 2006.07.10., szerző: Deepfreeze
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Gamestar magazin:  

"Magyar banda, nemzetközi megszólalás. Az egykori Stonehenge énekes BZ és korábbi Da Capo tagok által alkotot quintett érzékeny dalszövegekre épülő, dallamos, fájdalmasan bús, olykor örjítően zúzósan szaggatott "progresszív-nek látszó" zenét játszik. (...) Precízen feljátszott, magyar stúdiókörülmények között igencsak jól megszólaló matéria ez, amelyen 10 jól átgondolt dalt hallhatunk. Kiemelkedő a Butterfly: egy álmodozásba felejtkezett lény meséje: igazi progger remekmű, mind zeneileg, mind szövegileg."

kelt: 2006.07.04., szerző: Gyu
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }
Hammerworld magazin:  

"Aki a nevek alapján valami progresszív metalt vár, az némileg téves nyomon jár. Nem mondom, a Dream Theater, netán az Evergrey, vagy a DeadSoul Tribe felhozható párhuzamként egyes részeknél, ám a Wendigo zenéje direktebb, súlyosabb és modernebb, mint a kortárs prog rock/metal felhozatal túlnyomó része. Pl. a nyitó Broken, vagy az azt követő Thousand Voices olyan brutál riffelést meg olyan borult témázgatást hoz, amihez hasonlót a Nevermore-nál vagy a Soilwork-nél hallani. BZ is új arcát mutatja néhány agresszívebb, bika énektéma erejéig. Persze nem tud kibújni a bőréből (hála az Égnek), és nincs olyan dal a lemezen, amihez ne írt volna király refrént. (...) Folytatván a felsorolást, a szaggatott témákkal operáló címadóban még egy leheletnyi Korn ill. Alice In Chains hatást is érzek, persze csak egész enyhén - mert alapból a nóta letépi a fejedet. A finomságok csak sokadik hallgatásra jönnek elő, ami annyit tesz, hogy a Let It Out-ot nem lehet két nap alatt megunni. A lassú, enyhén borult és nagyon szép Butterfly hangulata azt bizonyítja, hogy atmoszféra-teremtés terén is tud valamit a csapat. A Prophets Of Emptiness-be ügyesen funkys témákat rejtettek (Rob és Attila villantanak!), miközben a felszínen az is legyalul. A Ricochet-ben még egy szigorú doom riff is felüti a fejét, a Rain Makerben meg Wackor-Miki "vendégvokáloz". Aztán a latinos részeket és pár sornyi spanyol szöveget is rejtő Sangre de Dios-ban az is nagyon bejön, ahogy a szólóban sírnak a gitárok - már szinte Maiden vagy Queensryche jellegű összejáték ez az amúgy is brillírozó két gityós részéről! A technikásabb, enyhén közel-keleties Disconnected is rendben van, de a záró Two As One az igazi gyöngyszem. Lazább témák, meg érzékeny, szép részek is vannak benne, plusz az After Crying fuvolása, Egervári Gábor is itt vendégszerepel, ugyanakkor a DST/Engine/Fates Warning egyes húzós-hangulatos dalaival is rokon a szám. A HSB stúdió egyik utolsó felvétele az anyag, azaz úgy szól, ahogy kell. Az egészet nagyon-nagyon megcsinálták, és tényleg megérdemli, hogy mind külföldön, mind idehaza sikert arassanak vele BZ-ék. Sokrétű, izgalmas album, ami a súlyosabb metal zenék kedvelőit is megfoghatja, mivel tényleg van benne erő. Egy újabb remekbeszabott magyar metal cucc, amire büszkék lehetünk!"

kelt: 2006.07., szerző: Uzseka Norbert

{ a lap tetejére }
Metal-Temple.com:  

"Wow! What the fuck was that? I think that a train just crossed my room and left nothing but ruin behind it! Holy fuck! It seems that no train came in here; it was the new WENDIGO album (ok, my humor sucks, I know that!). This band made me think about some things like great bands that come straight from small countries that do not have a good history with Metal bands. WENDIGO is the second band from Hungary that falls into my hands for a review (the first was the incredible "Outcast" by EKTOMORF). If I am not mistaken, this band was formed in 2003 (newbies, huh?) and has released only an EP in 2004. This is their debut album, which is released in Hungary under their own name as a label and is being distributed by the biggest domestic Metal company, Nail Records. I have to admit that WENDIGO managed to attract my attention from the first second of "Let It Out". When I placed the CD in my CD player and "Broken" kicked in I was just sure that this band would be something different and really good. Their music can be described as Progressive Metal with the pure meaning of the word "progressive" and not the stupid meaning it has from bands like DREAM THEATER and FATES WARNING (I am not against those bands but I think that Progressive Metal is a wider genre). Anyway, after the short Metal crisis, let's return to the review. You may have been bored of hearing me saying this, but this band plays what I would call 100% modern Metal. All five members of this band seem to be extremely talented and have achieved to keep an incredible balance between melody and heaviness. What I say may sound a bit "too much" but I think that if you don't listen to this album you can't understand the emotion and the power this band produces through its songs! "Let It Out", in my humble opinion, is appropriate for fans of Progressive Metal bands like PSYCHOTIC WALTZ and PAIN OF SALVATION and more "extreme" bands like PANTERA. If you are looking for something fresh enough to feed your "modern" Metal appetite, then WENDIGO's "Let It Out" is exactly what you need. I don't know if you are going to like, but it is very possible it will be one of your favorites! One of the best debuts I have ever come across! Buy or die!"

kelt: 2007.01., szerző: Yannis Mitsakos
link a teljes cikkhez

{ a lap tetejére }